5. fejezet - Baljós árnyak

Sziasztok. Itt az új fejezet.Kicsit rövid lett, de remélem tetszeni fog. A fejezetet minden olvasónak küldöm. Amit  beleírtam könyvet, ha van kedvetek tényleg olvassátok el, mert nagyon jó.
Jó olvasást! :D

2 hét.. El sem hiszem. Két hét alatt megvolt az első veszekedésünk. Pedig eddig olyan jól megvoltunk.                        

De minek kell állandóan féltékenykednie?! Komolyan azt hiszi, hogy Damien érdekel?

Damien lehet, hogy harmadikos, és az évfolyama legszexibb pasija, de akkor sem vádolhat meg ezzel. – fortyogtam magamban, útban a koli felé.

Sajnos kicsit sokáig maradtam a könyvtárban. Egy nagyon jó könyvet találtam, amit egyszerűen nem lehetett letenni. A címe Az ötödik pecsét. Sánta Ferenc írta

Még a nyilas korszakban játszódik ( 1944. okt. 15.. – 1945. márc.12. )

Egy fontos etnikai kérdést tárgyal és valósítja meg négy barát, és egy idegen.

A kérdés: Ha 10 perc múlva meghalnának, és az adott két személy közül választhatnának, hogy kik lennének szívesebben következő életükben, Tomoceuszkakatiti, vagy Gyugyu. (olvassátok el, tényleg nagyon jó.)

A mű végére már sírtam, de számítottam az effajta befejezésre.

Még pont a zárás elött végeztem vele. Nick persze biztos azt fogja gondolni, hogy Damiennel

enyelegtem valahol. Azóta ilyen, mióta múlt héten tesi után beszélgettem vele. Mármint Damiennel. Pedig mindössze a jogról beszélgettünk

Csak hát az volt a baj, hogy Damien félmeztelen volt. Abba a csapatba került, amelyikbe Nick is. És…. Hát ők ne a pólós csapatba kerültek. Állítólag még a fekvőtámaszoknál, és a felüléseknél rendesen megbámultam a testét, ahelyett, hogy az övét néztem volna.

De hogy juthat egyáltalán ilyen az eszébe?

Miért kell ez az állandó féltékenykedés?

A mairól ne is beszéljünk. A suliban másfél hónap múlva látogatási hét lesz. Minden évfolyam minden karáról kiválasztottak egy képviselőt, akik a szülők fogadásáról, és az iskola rendjéről gondoskodnak.

Hát én is ebbe a csoportba vagyok benne. Nick egészen addig örült, míg meg nem tudta, hogy Alison, és Damien is köztük van.

Alison pont olyan volt amilyennek gondoltam. Hosszú barna hajú, modell alkatú kurva.

Már az első megbeszélésen is valami hihetetlen hülyeséget talált ki. Őrá tudom mondani, hogy apuci elkényeztetett pici lánya.

Damien persze teljes mértékben egyetértett velem. A megbeszélés után sokat beszélgettünk. Egy igazán kedves, és udvarias srácot ismertem meg benne. Izmos, enyhén napbarnított bőrű, abba a barna loboncba pedig szívesen beletúrna az ember. És az a folyékony arany szemek….arany?

Az nem lehet. Tisztán emlékszem, hogy múltkor még fekete volt. Vagy nem? Rosszul emlékszem? – tanakodtam magamba

Időközben észre sem vettem, hogy mennyire besötétedett. Az utcán, ahol sétáltam, egy lélek sem volt. Legalábbis én eddig nem láttam. De mégis olyan érzésem van, mint ha valaki figyelne. Erősebben megfogtam a táskám, és haladtam tovább. De hogy őszinte legyek féltem. Nagyon féltem.

Hátranézni nem mertem, hátha van ott valaki. De mégis mitől kellene félnem? Hiszen sima járókelő is mehet az utcán. Jaj és nemsokára az eső is esni fog. Csak tudnám, hogy miért nem kocsival jöttem. Ohh az az  Aston Martin olyan mint egy álom.. A papírok ahogy mondták már másnapra elkészültek, és aztán azzal jártam a suliba.

Reggel viszont úgy voltam vele, hogy szükségem van egy kevés sétálásra, hogy magamba szívjam a meleg napból áradó D vitamint, érezzem a friss levegőt, halljam a madarak csicsergését.. Viszont így este már… - gondolkoztam el, mikor magam mögött közeledő léptek hangját hallottam.

Gyorsabbra vettem lépteimet, mire meghallottam, hogy ő is még gyorsabban jön.

Ekkor már elkezdtem pánikolni, és épp egy szűk, sötét sikátor mellett mentem volna el, mikor két kéz berántott.

Egy hatalmas sikítás hagyta el a szám, és bíztam benne, hogy a mögöttem haladó járókelő jó szándékú, és hajlandó nekem segíteni.. Tévedtem.

-         Könyörögni fogsz érte kurva!! - Suttogta a fülembe, miközben szorosan tartott. Izzadsággal, és egy jó nagy adag alkohollal keveredett kölni illata volt.

A másik fiú közelebb jött, és elnevette magát

Elszántan küzdöttem, hogy kiszabaduljak. A félelem erőt adott, azonban a férfi még így is erősebb.

Belökött egy kuka mögé, és testével a falnak szorított. Mellettünk patkányok futottak egy másik szemetes felé, de engem a férfitól való menekülés jobban izgatott.

-         A francba. Fogd le a kezét. Ez a hülye ribanc megütött. – mondta a másiknak. Mielőtt a magasabbik elkapott volna jól belerúgtam.

-         Ugyan már. Imádni fogod te kis szuka! – morogta a kisebbik, aki belökött ide. – A pokolba is. Jó móka vár ránk.

-         Hé, szerinted valódi? – kérdezte a magasabbik a testemet nézve .

 A társa megragadta az egyik mellbimbómat, és úgy meghúztam, hogy a fájdalomtól, és a tehetetlenségtől könny szökött a szemembe. Sikítani sem tudtam, mert a kisebbik befogta a szám.

-         Szerintem az, de majd magad is meggyőződhetsz, miután végeztem

Halálfélelem lett úrrá rajtam, már közel jártam az ájuláshoz, mikor a súly lekerült rólam, aztán meghallottam egy ordítást. Nehezen felnyitottam a szemem, és egy angyalt láttam, aki segített nekem, és éppen a férfiakat intézte el nem túl kíméletes módon, ahogy azt az ordításból hallom, mert tisztán nem láttam.

Miután végzett odajött hozzám. Ekkor már nem féltem, tudtam, hogy biztonságban vagyok. Két jéghideg kéz kapott fel. Csodálkozom, hogy az angyalok ilyen hidegek. A sokktól tovább ébren maradni nem tudtam, lassan magával ragadott a sötétség.