6. fejezet

Sziasztok!
1 nap után itt van az új friss.Ezt a fejezetet Dettynek küldöm azzal a kéréssel, hogy ha másra ne is törire azért tanuljon. Holnap fogadóóra lesz szóval szorítsatok, hogy ne tiltsanak el. Plusz holnap este szambám is lesz, szóval azért is szorítsatok, hogy a párom eljöjjön. Már most készülünk a szalagavatóra. Komikat kérek!
Jó olvasást! :P :D

( Emmett szemszöge)

Mikor odaértem, két férfit láttam, akik épp próbálnak megerőszakolni egy lányt. Határtalan düh fogott el, ahogy láttam, hogy a mocskos kezek járják be a testét. A lány már alig volt eszméleténél, küzdeni is alig tudott.

Egy perccel sem vártam tovább, megragadtam az egyik férfit, aki még állt, és kapásból kitörtem a nyakát. Ordítani sem maradt ideje. Azután letéptem a lányról a másik patkányt, belemélyesztettem fogaimat a bőrébe, és egy darabot kitéptem a húsából.. A pasas erre ordítani kezdett, és én ezt megelégelve kettétéptem. Elégedetten néztem művem elé, majd a lány felé fordultam.

Szemei nyitva voltak, és egyenesen felém nézett. Ő nem láthatott engem a könnyfátyoltól, de én annál jobban szemügyre tudtam venni. Életemben nem láttam nála szebb teremtést, és egyből tudtam, hogy meg kell szereznem a szívét. Bármi áron.

Rosalie nem számít. Ő számomra nem más, mint egy lyuk, amire napjában szükségem van. Közelebb mentem hozzá, leguggoltam mellé, majd gyengéden hozzá szóltam.

-         Ne aggódj. Nincs semmi baj. A veszély már elmúlt. Most viszont elviszlek innen az otthonomba. – próbáltam megnyugtatni, de nem úgy tűnt, mint aki hallotta volna, amit mondtam neki.

Mivel már elég kómás állapotba volt, felkaptam, és elindultam vele a kastély felé. Teste alig volt nehezebb, mint egy tollpihe. Útközben szegény elájult. Ilyen megrázkódtatás után nem csodálom, hogy a teste ezzel védekezik. Az út felénél járhattunk, mikor feje a mellkasomhoz simult. Meleg teste az én szívemet és testemet is egyaránt melengette. Alig lehet több 19-nél , ezek a perverzek meg itt élik ki rajta a vágyaikat.

Pár perc alatt odaértem a kastélyhoz. Egykoron múzeumnak volt berendezve, de ez még akkor volt, mikor még Aroék uralkodtak. Akkor Carlisle még nem Esmébe volt szerelmes, hanem egy Natalie nevű angol lányba. A lány ember volt. Aro megtudta, és személyesen egymaga , kíséret nélkül jött el. Nataliet megtisztátlanította, majd brutális módon végzett vele. Mi későn értünk oda, apánk teljesen összetört.

Akkoriban olyan pletykák terjengtek, hogy a volturi több mint háromnegyedének elege volt az emberek pusztításából, viszont Aro nem engedte meg nekik az állati vér fogyasztását.

Jane, Alec, Félix , és Dimitrij eljöttek hozzánk, és szövetségesek lettünk. 1 órára rá megtámadtuk a Volturit, és szövetségeseink segítségével megsemmisítettük a zsarnokokat, de előtte még megszereztem az erejüket.

A Volturi maradék tagja minket választott uralkodójául. Apám lemondott a megtiszteltetésről, és helyette afféle tanácsadó szerepet játszott az életünkben, Edward és Jasper pedig engem választott a Volturi fő vezetőjévé, mondván őket a „hadsereg” jobban foglalkoztatja, mint a teljes abszolútikus uralkodás, de azért a fontosabb döntéseknél ők is jelen szoktak lenni.

Az ajtón bemenve Dimitrij fogadott.

-         Uram! – hajolt meg, majd mikor felemelkedett rettenve nézett a kezem között lévő lányra. – Felség?!

-         Készítsd elő a lány számára a legjobb szobát, és parancsba adom, hogy senki sem nyúlhat hozzá egy ujjal sem , főként nem bánthatja.

-         Igenis uram. – mondta, azzal elment.

Én továbbmentem a díszes folyosón egyenesen az orvosi/elsősegélyszobába vezető lépcső felé. Félvér katonáink miatt szükségünk volt rá. Mivel Carlisle amúgy is orvos volt, emiatt rá hárult ez a feladat is. Mellé még került néhány nővér és asszisztens, és így a könnyebb és komolyabb dolgokban is kapott segítséget.

Mikor beértem, leraktam a lányt a vizsgálóasztalra, majd felhívtam apám.

-         Tessék. – szólt bele második kicsengésre

-         Carlisle! Azonnal le kellene jönnöd az orvosiba. – mondtam

-         De miért? – kérdezte tudatlanul

-         Majd megtudod, csak gyere! – morogtam rá

-         Igenis. Egy perc és lent leszek.

Letettem a telefont, majd körülnéztem a szobában. Még sohasem jártam itt, ezért teljesen új környezet volt számomra. A falak fehérek voltak, a szekrények tele volta gyógyszerekkel, injekciókkal, fertőtlenítőkkel, és rozsdamentes eszközökkel, mind külön szekrényben

Egyéb gépek is voltak még, de azok közül egyedül a röntgent ismerem meg. A szoba jobb oldalán van egy ajtó, amely Carlisle dolgozószobáját köti össze ezzel. A dolgozószoba tele van orvosi könyvekkel. Egy test az emberi szervekkel, és egy csontváz. Sajnos nem Rosecicáé, de megteszi. Esme még becsempészett pár virágot, és képet, hogy hangulatosabb legyen a szoba, de szerintem felesleges. De mivel anyám szereti…. – sóhajtottam magamba

Ebben a pillanatban ért be apám, és várakozóan nézett rám.

-         Igen fiam? Mi miatt kérettél?

-         Meg kellene vizsgálnod ezt a lányt. 2 férfi megpróbálta megerőszakolni.

-         De én már nem… - kezdett hablatyolni, mire megnyugtattam

-         Tudom, hogy mostanában a kórházban is dolgozol, de ne aggódj, nem szólok bele. Viszont most már megnéznéd?

Apámnak több se kellett, elkezdte vizsgálni. Mikor a vállához ért , a lány felszisszent.

-         Ezt meg kell néznem röntgennel is

-         Rendben, csak csináld.. – morogtam, mire apám furcsállva nézett rám, majd visszafordult. Pár másodpercig csak nézett a lányra, majd visszafordult hozzám

-         Fiam. Talán inkább ki kéne menned a folyosóra

-         Rendben. – fújtam, ezzel kiadva magamból a feszültséget, majd a folyosón várakoztam tovább. Nem tudom, mennyi ideig álltam mereven az ajtót nézve, mire Carlisle kilépett rajta.

-         A lánynak megzúzódott a válla és néhány kék foltot szerzet. –mondta – Már kezeltem, tehát már csak pihennie kell. De fiam erről beszélhetnénk?

-         Majd. Mondtam, előbb megvárom míg felébred. Utána beszélhetünk. A szobáját már előkészítettettem. Azzal otthagytam apámat kezemben az ismeretlennel, és siettem, a szobája felé, bízva benne hogy senkivel sem találkozom, hogy aztán nekik is magyarázkodhassak. Majd ha jobban lesz, beszélünk.

De a lány már nem fogja itt hagyni ezt a helyet. Készülhetnek üdvözölni leendő királynéjüket.

Mielőtt még valaki megkérdezné, hogy hogyan tett szert Emmett Aroék képességeire, előre szólok, hogy majd valamelyik fejezetben fény derül a titokra. Addig se gondolkozzatok rajta.

KOMIKAT KÉREK!!!!! :D