9. fejezet

Itt az ígért második friss. Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást.
Puszi



( Alice szemszöge )

Kiléptem a szobából, és mosoly terült szét az arcomon, hogy ismét vásárolni indulhatok. Még beugrottam a szobámba, amit Jasperrel a férjemmel osztok meg.  Az egyedüli dolog nálunk , ami nem közös az a gardróbunk, és a ruhatárunk.

A ruhák még jó. Jaspernek egy szoknyám se állna jól. A gardrób meg túl kicsi lenne kettőnknek. Még így is alig férek el.

Bementem az említett helységbe, és egy virágos pamutruhát vettem fel egy fekete magassarkúval, és egy hozzá illő táskával, és már indultam is. A táskába beleraktam minden fontos dolgot. Iratokat, bankkártyákat, slusszkulcsot, és már indultam is. Már nem voltam messze a garázstól, mikor Jasperrel futottam össze

-         Szia Édesem. Hát te hová mész? – kérdezte, és egy futó csókot váltottunk.

-         Vásárolni. – feleltem, mire láttam az arcán a kétségbeesést. Bizonyára arra számított, hogy most, hogy itt van biztos megkérem, hogy kísérjen el.

-         De hiszen 2 napja voltál vásárolni. – mondta, mire mérgesen néztem rá, - persze belül nem haragudtam - mire ő – Ne haragudj édesem. Rögtön jövök, és elkísérlek.

Szinte megsajnáltam életem értelmét, és úgy döntöttem, hogy nem kínzom tovább.

-         Köszönöm drágám, de most egyedül szándékoztam menni. – Mikor meghallotta válaszom egy vakító mosoly terült szét arcán.

-         Ez esetben én megyek is. Még sok dolgot kell elintéznem. Vigyázz magadra. Amint hazaértél keress meg, hogy tudjam, nem esett semmi bajod. Szia. Szeretlek.

-         Szia. Vigyázni fogok. Én is szeretlek.

Azza elment, és én is mentem tovább a dolgomra. Bementem a garázsba, ahol ott állt az én drága Porschém, Emmett sárga Hummer h3-sa és Edward Volvója között. Még Edward vette nekem ajándékba. Azóta is imádom a kicsikét.

Beültem, beindítottam a kocsit, majd száguldoztam a pláza felé.

Mikor odaértem leparkoltam a kicsikémet a pláza parkolójában, és indultam is az emelet felé.

Egy csomó üzletet végigjártam. A csomagok nagy zöme Gucci, és Prada volt. A laza szabadidő ruhán kívül még vettem kisestélyiket is. Mikor a ruhákat kiválasztottam, levittem a kocsiba aztán mentem vissza, és ugyanezt eljátszottam a cipőkkel, és az ékszerekkel.

Mikor ezekkel is végeztem, mentem az élelmiszerüzletbe, és mindent vettem amire egy embernek szüksége lehet. Mikor kiértem, akkor jutott eszembe, hogy pár sminket, és testápoló meg hajápoló szert is kellene vennem.

A lányhoz nagyon illik a levendula, ezért mindenből levendulaillatút vettem.

Épp a sugarshop előtt mentem el, mikor látomásom támadt.

-         Mit akarnak tőlem? Kik maguk? És mikor mehetek haza? – kérdezte a lány

-         - Mi …. – akart válaszolni Emmett, de félbeszakította.

-         Tudja mit?! Nem érdekel, hogy kik maguk, a maffia, vagy bármi más, csak engedjenek el. – kiabált az ismeretlen.

-         Azt nem lehet. – felelte Emmett

-         Hogy érti azt, hogy nem lehet?!

-         Beteg. Valószínűleg üldözik. Nem biztonságos odakint. – felelte a bátyám

-         Legalább a szüleimet felhívhatom? – próbálkozott kétségbeesetten

-         Az sem lehetséges. Esetleg lenyomozhatnak

-         Ki fogsz jutni.

Ezzel eltűnt a kép, nekem meg nem kellett sok, hogy valamit, vagy valakit fel ne rúgjak. Hogy hazudhat Emmett szegény lánynak a képébe, hogy üldözhetik odakint, meg hogy lenyomozhatják a telefont.

A pasikat már megölte. A telefont meg nem lehet lenyomoztatni. Csupán nem akarja, hogy a lány a külvilággal érintkezzen. Megpróbálja inkább tönkretenni a lány életét azzal, hogy kiszakítja az életéből.

Már mentem volna tovább, mikor valami színeset pillantottam meg a szemem sarkából. A sugarshop egyik távolabbi sarkában ott volt a Jelly Belly. Úgy döntöttem, hogy azt is veszek a lánynak, hogy ha már nálunk tölti az időt, valami édes dolog is legyen az életében.

Bementem, és vettem 20kg-ot. ( igen jól olvassátok. Tudom, hogy soknak tűnik, de én meg tudnám enni :P ) , és indultam haza.

Még mielőtt Jasperhez megyek, meglátogatom a lányt. A folyosón haladtam végig, mikor hallottam, hogy a lány bemutatkozik.

-         Amanda Black. De hívj csak Amy-nek – felelte

-         Gyönyörű szemed van Amy. – bókolt,  Emmett. Hát Rosenak ezt még sose mondta. Mondjuk ha Rose-hoz hasonló szemet akar nézni, elég ha tükörbe néz, aztán magát dicséri.

-         Köszönöm.

És… - Nem hagytam befejezni a mondatát, mert kopogtatás nélkül beléptem. Lehet, hogy kopogtatni azért nem ártott volna. Most mit gondolhat rólam.

Most csak a ruhákat hoztam magammal, a Jelly Belly-t a kocsiban hagytam. Szó nélkül odasétáltam az ágyához, és kiborítottam a csomagok tartalmát.

-         Ezeket neked vettem az ittléted idejére. –mondtam, de nem válaszolt, csak némán űlt a kanapén, és figyelt.. – Amúgy Alice vagyok. Szia.

-         Amy. –felelte.

-         Ha végeztél az evéssel, átöltözhetnél.. Olyan ruhát vegyél fel, amiben van kék. Jól megy a szemedhez, és a hajadhoz. Na meg a tökéletes alakodon nagyon jól néz ki egy kék top. – mondtam, és magamban irigykedtem egy kicsit, hogy ilyen gyönyörű

-         Ja. Tökéletes alak. – hallottam meg egy mormogást Nem értem, hogy mi baja lehet a kinézetével. Egyes pasik ölnének egy ilyen nőért. Emmett meg is tette.

-         Na nekem mennem kell. Egy-két óra múlva visszajövök, és akkor sétálhatnánk. Körbevezetnélek a mostani otthonodban. – mondtam. Bízom benne, hogy összebarátkozunk. Sajnos a Volturis lányok közül egyel sem vagyok valami mély barátságban. Pedig annyira szeretnék egy igaz barátot.

-         Ne haragudj, de nem is ismerlek, és… - Nem hagytam, hogy végigmondja, amit akart, hanem közbeszóltam

-         Na látod! Itt az alkalom, és az idő, hogy megismerkedjünk – mondtam, és kifutottam a szobából, hogy végre Jasper ölelő karjai között lehessek.

KOMMENTEKET VÁROK! :D