7. fejezet

Sziasztok!

Megérkezett a várva várt friss. Sajnálom, hogy késtem vele, de múlt héten pótolnom kellett az anyagot ezen a héten meg ismét megfáztam. Sajnos nem tudom, hogy a következő hetekben hogyan fogom tudni megírni a frisseket, mert hétfőtöl a júniusi drámanapra készül az osztályom. Az Epika és Lírát fogjuk előadni, amiben én Prozetta az Epikumi királyné leszek. És májustól minden este próbálni kell, plusz a szövegtanulás... Előre félek. És még mellette ott van a szalagavatóra a szamba, és hogy foggyak még mellé a zumba is. De hogy titeket azért ne hagyjalak cserben megpróbálom megírni. Bocsi, hogy ilyen sokat dumáltam. A fejezetet minden olvasómnak küldöm.

Jó olvasást.

Puszi. 

( Amy  szemszöge )

Fáradtan ébredtem. Fájt minden porcikám, de valami miatt a vállamba volt a legerősebb a fájdalom. A szemeim még csukva voltak, túl fáradt voltam ahhoz, hogy kinyissam. Biztos az- az ijesztő álom az oka mindennek. Két férfi megpróbált megerőszakolni, de valaki megmentett. Az arcát nem láttam, de egy angyal képében jelent meg

Csak egy álom volt, mégis annyira valóságos volt ez az egész. Szinte érzem a bántó kezeket a testemen.

-         Hogy tehettél ilyet?! – hallottam meg egy hisztis, ismeretlen női hangot.

Rémületemben kinyitottam a szemem, és nem várt látvány tárult a szemem elé.

Egy ismeretlen helyen voltam.

A szobából nem láttam sokat, mert egy függöny takarta el a kilátást. Én egy hatalmas fehér ágyon feküdtem.

Hirtelen minden eszembe jutott a tegnap estéről. Nem álom volt valóban megtörtént. Tompa reszketés futott át testemen. Nagy nehezen visszatartottam könnyeimet, és a vállamra néztem.

Nem véletlenül fájt.. Be volt kötve. Tegnap a nagy izgalomba nem vettem észre, hogy megütöttem. Biztos akkor történt, mikor ledöntött a kuka mellé.

De szerencsére vége. Bár … mi lesz ha megtalálnak?

Lehet, hogy bosszút akarnak majd állni.

Mindegy. Most ne ezzel foglalkozzunk. Előbb meg kéne tudni, hogy hol vagyok.

Gyorsan kikászálódtam az ágyból, ami előtt egy fehér puff volt. Elhúztam a függönyt, és egy gyönyörű szoba tárult szemem elé. Az egész szoba fehéres színű ( bocsi ezt nem tudtam eldönteni, hogy milyen.). A jobb oldalon egy Tv mellette ajtó volt.

Velem szembe egy kanapé, amibe legszívesebben azonnal belevetettem volna magam.

Előtte egy kis asztal, mellette egy lámpa és még két ajtó melynek másik oldala ismeretlen volt számomra.

Bal oldalon egy íróasztal volt rajta laptoppal. Mellette egy könyvespolc.

Vajon ki mentett meg? Ez az ő háza? Lehet, hogy orvos? Végül is… valószínűleg ő kötötte be a vállam.

   E-gondolatok jártak az eszembe, miközben az ajtóhoz mentem, a lehető leghalkabban, hogy akik kint vannak, meg ne halljanak.

Lassan, és csendesen kinyitottam az ajtó, és két embert láttam beszélgetni. Jobban mondva veszekedni.

-         Te vagy a Volturi vezetője! Talán pont neked nem kéne egy ilyen rühes embert idehozni! És mégis mit mondasz a testvéreidnek?! Vagy a katonáknak?! Egyáltalán meddig akarod itt tartani?! És ha megvágja magát, és valaki rátámad, hogy magyarázzuk ki? És ott van a családja is. Ne hidd, hogy nem fogják kerestetni! És…..- érvelt a nő. Ő még Stephanie-nál is szebb volt.  Hosszú derékig érő szőke haja, és márványsima bőre istennői szépséget adott neki

-         Fejezd már be . Vállalom érte a felelősséget.! És sem a testvéreim sem a katonák nem szabhatják meg nekem, hogy mit, és hogyan csinálok. Pont úgy, ahogyan te sem. Hogy meddig akarom itt tartani, az nem a te dolgod. – felelte idegesen  egy nagydarab férfi. Az arcát nem láttam, de felháborító volt, hogy milyen lekezelően beszélt azzal a lánnyal.            -

A lány egyszer csak rám nézett, de hogy utána mi történt, azt nem tudom, mert gyorsan becsuktam az ajtót, és rohantam a másik ajtó felé.

Berohantam, és magamra zártam az ajtót. Vajon kik lehetnek? Lehet, hogy a maffia tagjai? A lány azt mondta, hogy az –a férfi a Volturi, vagy minek a vezetője. Egy ilyen helyen fogok meghalni. És még anyuék sem tudják, hogy hol vagyok. Egyáltalán már hallottak az eltűnésemről?

Ezeken gondolkoztam. Nem tudom, hogy mennyi idő telt el, mióta bejöttem. De nem is érdekelt. Az viszont annál inkább, hogy hol vagyok.

Felkapcsoltam a villanyt, megfordultam , és abban a pillanatban tüdőmbe szorult a levegő.

Egy meseszép fürdőszobában voltam. A falakat vöröses barnás tapéta fedte. A fürdőkád a talajba volt építve.  A sarokban volt még egy zuhanyzó, mellette a mosdókagyló és a toalett, mind a szoba stílusához berendezve.

Hirtelen késztetést éreztem rá, hogy lemossam a testemre ragadt szennyet, ezért el is készítettem gyorsan a fürdővizemet. Valamilyen Levendula illatú olajból raktam a vízbe, majd megmártóztam a meleg fürdőben.

Sajnos teljesen nem merülhettem el a habokban, mert a kötözött vállamra is figyelnem kellett. Egy darabig még áztattam magam, de mikor a bőröm elkezdett ráncosodni, ideje volt kiszállnom.

Gyorsan áttöröltem testemet egy törölközővel, majd  Levendula illatú testápolóval bekentem a bőröm. Gyorsan felöltöztem, majd  a tükörhöz léptem, és örömmel vettem tudomásul, hogy máris sokkal emberibben nézek ki mint egy órája.

Boldog mosollyal az arcomon indultam ki a fürdőből, de mikor a szobámba értem, láttam, hogy valaki a puffon ül, és engem néz.

-         Szia. – köszönt bátortalanul.

( Emmett  szemszöge )

 Letettem az ágyra, és betakartam, majd leültem az ágy melletti puffra, és onnan figyeltem alvó alakját. Egy idő után körülnéztem a szobában, és örömmel vettem tudomásul, hogy Alice kitett magáért.

Alice az én kis izgő-mozgó húgocskám, akit nagyon szeretek. Nem mellesleg Jasper felesége. Általában sokat szoktam szidni a vásárlásmániája miatt, főleg, amikor engem is elrángat magával.

Erről jut eszembe. Lehet, hogy nem ártana venni némi ruhát. Gyorsan elővettem a mobilom, és tárcsáztam Alice számát. Még ki sem csönghetett, mikor a húgom betoppant egy hatalmas mosollyal az arcán.

-         Láttam. – közölte mindent tudón, majd odament a lányhoz, és szakszemmel kezdte vizslatni.             

-         S – és M-es méret közötti. A bőre normális., tehát olyan testápoló kell. 38-as láb. Jó lenne tudni, hogy milyen színű a szeme…

-         Kék. Sötétkék. Olyan sötét, mint az este. – feleltem

Alice erre a kijelentésemre elég érdekesen nézett rám, de most kivételesen magában tartotta a gondolatait, és egy szó nélkül elment vásárolni..

Nem tudom, hogy mennyi ideig ültem mellette, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy kivágódik az ajtó, és a dühös feleségem lép be rajta. Mielőtt még elkezdett volna ordibálni, ezzel felébresztve szívem elrablóját, kirántottam a folyosóra, és becsuktam az ajtót magunk mögött.

-         Mit keres itt ez a lány?! – kérdezte a lényegre térve..

Én elmeséltem neki ami az este történt.

-         Hogy tehettél ilyet?! – vont felelősségre, mikor a végére értem, majd az ajtó felé néztem ami mögött halk mozgolódás hangzott..

-         Nem hagyhattam ott. Ha nem ölöm meg őket, akkor még jobban bántották volna azok a szemetek. – védekeztem

-         Brühühü! Most meg majd a két halott fickó miatt a rendőrség nyomozni fog. És még ez a lány is… Te vagy a Volturi vezetője! Talán pont neked nem kéne egy ilyen rühes embert idehozni! És mégis mit mondasz a testvéreidnek?! Vagy a katonáknak?! Egyáltalán meddig akarod itt tartani?! És ha megvágja magát, és valaki rátámad, hogy magyarázzuk ki? És ott van a családja is. Ne hidd, hogy nem fogják kerestetni! És…..- iszonyatos dühbe gurultam. Mégis hogy jön ő ahhoz, hogy felelősségre vonjon.?!

-         Fejezd már be . Vállalom érte a felelősséget.! És sem a testvéreim sem a katonák nem szabhatják meg nekem, hogy mit, és hogyan csinálok. Pont úgy, ahogyan te sem. Hogy meddig akarom itt tartani, az nem a te dolgod. – feleltem idegesen. Majd észrevettem, hogy az ajtó felé néz, de mikor megfordultam nem láttam senkit, így hagytam.

-         Rendben. De ha valami gond lesz, rám ne számíts. Én figyelmeztettelek. – mondta, majd elment.

Én is elindultam, de most a saját szobám felé. Muszáj volt ledőlnöm, egy kicsit. Ha testileg nem is , az agyamat rendesen le tudja a sok idióta fárasztani. Főleg a feleségem. Ezért is lakunk külön szobában. Szükségem van a magányra. Ugyanis olyannal lenni akit nem szeretsz…

Még mielőtt beléptem volna a szobámba, láttam amint Jane egy étellel teli tállal bemegy a lányhoz. Mielőtt még valaki megjelent volna a folyosón be is mentem a lakhelyemre.

Számomra nagyon megnyugtató volt ez a hely. A falak fehérek voltak , az ágyam  fölött egy tükör húzódott, vele szembe egy Tv és egy kanapé. Alice miatt még egyéb dekoráció is került bele, de én ezeket feleslegesnek tartottam.

De hát Aliccel nem lehet vitatkozni. Vagyis inkább nem ajánlott. Többet nem foglalkoztam a szobám berendezésével, hanem elmentem a fürdőbe.

Most nem akartam sokat a fürdésre pazarolni az időt, ezért csak zuhanyoztam. Kivételesen remek érzés volt, ahogy a forró cseppek végigfolytak a hátamon. Okvetlenül is az a lány jutott az eszembe, és hogy milyen kellemes érzés lehet, ahogy a keze a hátamat simogatja aztán lemegy egészen a….

Na jó. Ideje lenyugodni. – mondtam magamnak, és kijöttem a zuhanyzóból. Gyorsan áttöröltem a testemen,  befújtam magam dezodorral, és mentem is az ágyamba ledőlni egy kicsit..

Ha már aludni nem tudok, annyi épp elég, hogy becsukhatom a szemem, és kizárhatok minden zajt. Vagyis majdnem mindet. Ugyanis a szomszéd szobába lévő dobogás túl kellemes volt szívemnek ahhoz , hogy kizárjam. Így csak hallgattam egyenletes dübörgését.  

KOMIKAT KÉREK!

Amy szobája

Amy fürdőszobálya: ( a fehér kád helyett fekete zuhanykabin )

Emmett szobája

Emmett fürdőszobája: