3. fejezet

Sziasztok. Nyilvánvalóan mindnyájan tudjátok, hogy ma van a mi édes macink, vagyis Kellan Lutz 26. születésnapja. Épp ezért ezt a fejit most neki küldöm, még ha el sem olvassa. Na meg persze nektek, akik viszont igen. ( bocs a sok hülyeségért. egy kicsit fáradt vagyok)
Jó olvasást.
KOMMENTET KÉREK. :D

Gyorsan a helyemre mentem, és elkezdtem jegyzetelni. Az óra elején a professzor elkezdett az éves tananyagról beszélni. A végére már a tanár is kezdett szimpatikussá válni a kezdeti ellenszenvből.

Mivel hamar végeztünk a tartalommal, bele is kezdtünk az anyagba. Kár volt tartani tőle.

Nem véletlenül egyetemi tanár. Az anyag már-már szórakoztató volt

Észre sem vettem, hogy milyen gyorsan elrepült az idő. Mikor a professzor befejezte, vidáman jöttem ki a teremből. De ez az érzés rögtön tovaszállt, amint eszembe jutott, hogy még mindig nem tudom, hogy hova kell menni.

Ráadásul még Nick sincs sehol. Én meg azt sem tudom, hogy hol lesz a következő óránk.

404-es terem. Egyetemes történelem. Tanár: Nolan Professzor.

Oké. Ez a 212-es terem volt, tehát már nincs ANNYIRA messze.

De merre induljak el?

Talán előbb a szekrényemhez kellene mennem, és onnan tovább.

Ha mázlim van akkor Nick és Nikki is ott lesz

Végülis Nikki szekrénye az enyém mellett van, míg Nické 3-mal odébb.

Szerencsémre a szekrényem nem volt túl messze, így hamar odaértem, ahol láss csodát ott voltak.

 Nick féloldalasan, egy kézzel támasztotta a szekrényemet, míg Nikki a hátát döntötte hozzá, és egymással beszélgettek.

Nem tudom mi miatt, de szörnyű féltékenység lett úrrá rajtam. Ez valószínűleg az arcomon is meglátszódhatott.

Mindegy, ilyen a szerencsém. Kizárt dolog, kizárt dolog, hogy én tetszem neki. Végül is  Nikki mellett elbújhatok.

Épp ezen gondolkoztam a szekrényemhez közeledve, mikor egyszer csak rám néztek, és mindkettejük arcán őszinte mosoly terült szét.

-         Sziasztok – köszöntem nekik

-         Szia.

-         Milyen volt az első órád? – kérdezte Nikki

-         Hát az eleje elég unalmas volt, ráadásul el is késtem – pillantottam Nick felé – de az óra végére már nagyon tetszett. És nektek milyen volt?

-         Az első órám növénytan volt. – mondta Nikki. Hát nem volt rossz, de a gyógyszertant, az orvosvegytant, és a sebészetet jobban szeretem .- folytatta a végére már nevetve, mert elég érdekes arcot vághattam.

-         Nos én meg elintéztem még pár papírt .- mondta Nick. Egyébként nem kéne már órára menni? Mindjárt csöngetnek.

Elköszöntünk egymástól, és Nickel elindultunk a következő óránkra, ami egyetemes történelem. Egy darabig csendben haladtunk egymás mellett, majd Nick megszólalt.

-         Hallottad, hogy idén a sporthiány miatt bevezettek heti 2 tesiórát.

-         Tényleg? Eddig nem hallottam, és az órarendben sem láttam.

-          Igen. Ezt tegnap döntötték el. Ma hallottam a titkárságon. Nekünk kedden, szerdán, és pénteken lesz az utolsó órában.

-         Remek. Tesiből szerencsére jó voltam mindig. – mosolyogtam

-         Végre egy csaj, aki nem nyavalyog miatta. Bezzeg Nikki. Teljesen kiakadt.

-         Egyébként nagyon aranyosak vagytok együtt. – mondtam kedvesen, de belül majd megett a féltékenység.

-         Őőő…. Kössz.- felelte zavarodottan, és felvonta a szemöldökét

-         És mióta jártok? – kérdeztem, mire először hitetlenkedve nézett rám, majd elkezdett nevetni. Hirtelen nem értettem miért, és már kezdtem bepipulni, és megkérdezni, hogy miért nevet ki, mikor megszólalt.

-         Te azt hiszed, hogy Nkkivel járok? – kérdezte fulladozva a röhögéstől.

-         Igen. Miért?

-         Nikki a nővérem! – kacagott

 Ezt a sülést. Ennyire még életemben nem égtem be. Már a sírás kerülgetett, és indultam el… volna, ha hirtelen meg nem fogta volna a kezem, és magához nem ölelt volna, (még mindig nevetve) ami annyira meglepett, hogy pár másodpercig levegőt sem tudtam venni. Aztán, mivel megfulladni nem akartam, mégis vettem :D

Isteni csokis AXE illata volt. Teljesen a hatalmába kerített. Nem tehetek róla , az axe a gyengém. Még vettem egy mély lélegzetet, majd lassan eltávolodtam.

-         Sajnálom. Nem tudtam. Én csak azt hittem…. – befejezni már nem tudtam a mondatomat, mert már megint félbeszakított.

-         Semmi gond. Még hogy én és Stefanie. – hitetlenkedett

Stefanie…? Én semmilyen Stefanie-ról nem beszéltem, hanem a nővéréről Nikkiről.

-         Ne haragudj, de milyen Stefanie-ról beszélsz?

-         A nővérem második neve Stefanie. Nikki Stefanie Daut.

-         Ohh. Értem. És van barátnőd? – kérdeztem. –Áhh egy ilyen cuki pasinak biztos van. Végülis ki ne szeretne járni vele?

-         Nem, nincs. Már nincs. Pár napja szakítottunk. Megcsalt valami újgazdag ficsúrral. Amúgy a csaj most szintén itt elsős, az ikertestvérével együtt. Alison, és Madison Knight.

-         Még nem hallottam róluk, de sajnálom, hogy így bánt veled. - feleltem őszintén. Mekkora egy lotyó lehet, ha egy ilyen srácot megcsal.

-         Nincs mit sajnálnod. Túl vagyok rajta – mosolygott

-         És egyébként most van olyan , aki tetszik neked? – kérdeztem félénken. Kérlek ne legyen. Lécciléccilécci.

-         Igen. – felelte még mindig mosolyogva, amit most szívesen letöröltem volna a képéről. És amúgy is. Ilyen nincs. Miért vagyok én ilyen szerencsétlen?

-         Értem.

-         Közelebb mint gondolnád. – mormogta az orra alatt, ha jól értettem. És ha igen , van rá esély, hogy rám gondolt?

Megkérdezni már nem tudtam, mert ebben a pillanatban értünk a teremhez, és elfoglaltuk a helyünket egymás mellett. Az előadó már majdnem megtelt. Még egy keveset beszélgettünk, de becsöngettek.

A tanár már bent volt, és már csak egy-két diák szállingózott be a terembe, akiket türelmesen megvárt. Majd felállt a székről, és megszólalt.

-         Sziasztok. A nevem Nolan Cooper. Én vagyok az egyetemes történelem professzor. Ebben az évben részletesen átvesszük az őskort, az ókort, és a középkort külön kitérve a jogi vonatkoztatásaira. Például a törvények elemzése, a büntető jog, a közjog, a nemzetközi jog és a magánjog szerint.

A tanár első látásra szimpatikus lett. Látszott rajta, hogy szereti amit csinál, és ért is hozzá.

Ma, hogy egy kis kedvet verjen belénk, az E. P. J. Ny.-t ( Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata) ( Franciaország, 1789. aug. 26.) elemeztük, a polgári szabadságjogok, az igazságszolgáltatás, és az államelméleti gondolatok alapján. Már kettőn túl voltunk, mikor Nickhez fordultam.

-         Mr. Cooper nagyon jó magyaráz. Nem gondolod? – suttogtam. Épp válaszra nyitotta a száját, mikor a professzor felénk nézett, majd az egyik lapjára, majd ismét ránk, és megszólalt.

-         Miss. Black! Lenne szíves felolvasni, és elemezni az államelméleti gondolatokat? – kérdezte egy csepp sértődöttség nélkül, vagy épp célzás nélkül, hogy zavarom az óráját. Csak a puszta kíváncsiság látszott a barátságos arcon.

-          Az E.  P. J. Ny. – nek 3 államelméleti gondolata van. - kezdtem bele.                                                           

A 3. pont: Minden szuverenítás alapelve lényegileg a nemzettől származik.. Semmilyen testület, semmilyen egyén nem gyakorolhat olyan hatalmat, amely nem kifejezetten ebből ered.

A fogalom maga a népszuverenítás / népönrendelkezés, tehát semmilyen egyén nem gyakorolhat hatalmat. Népszuverenítás. Minden rendelkezés a néptől származik.

A 6. pont: A törvény a köz akarat kifejeződése. Valamennyi állampolgárnak jogában áll személyesen, vagy képviselőin keresztül részt venni a megalkotásában. A törvénynek azonosnak kell lennie mindenki számára, akár védelmez, akár büntet. Minden állampolgár egyenlő a törvény előtt, s ezért képességeinek megfelelően, és kizárólag erényük, és tehetségük szerinti megkülönböztetéssel egyformán betölthetnek valamennyi méltóságot, állást, és köz hivatalt.

Ebben a fogalom a nép képviselet. Egyenlőség, közvetett demokrácia, akár képviselőn keresztül, de az állampolgároknak joguk van  részt venni a törvény hozásban, és a politikában.

A 15. pont: A társadalomnak joga van elszámoltatni kormányzata valamennyi köztisztviselőjét.

Ebben a pontban a visszahívhatóság intézményéről van szó, és egy felelős kormány létrehozásáról. A közösségnek az elszámoltatási jogáról szól.. – fejeztem be, majd a tanárra néztem.

-         Tökéletes Miss Black. Úgy veszem észre, hogy megértette az anyagot. Jómagam sem tudtam volna tökéletesebben elmondani.. – dicsért meg.

-         Ügyes voltál. - Jött mellőlem. Oldalra fordultam, és Nick mosolygós arcával találtam szembe magam. Hihetetlenül helyes volt. Alig tudtam elfordítani a fejem, de végül sikerült, és tovább jegyzeteltem. Nem sokkal később kicsöngettek, és együtt mentünk tovább a folyosón.

-         Mit akart tőled Nolan profeszor? – kérdezte Nick bizalmatlanul Hát igen. Mielőtt ki tudtam volna menni a teremből, a prof. Visszahívott.

-         Ismét megdicsért az elemzés miatt, és egy versenyről beszélt. 8 fordulós. Minden hónapban kiküldenek egy feladat lapot,. Amit kitöltve a határidőn belül vissza kell küldeni. És még azt mondta, hogy látja rajtam, hogy érdekel a történelem,, és szeretem is, ami fontos a tantárgyhoz.

-         Igaz. Tényleg nagyon jó voltál.

-         Köszi. – pirultam el.

-         Gondolom a legjobbak között lehettél az osztályodban középiskolában.

-         Igazából én voltam a legjobb. – mondtam, amit legszívesebben azonnal visszaszívtam volna. Most biztos beképzelt hülye libának gondol. Pedig az osztályomban nem volt nagy dolog elsővé válni. Végül is én voltam az egyedüli akit érdekelt a töri.

-         Hehe. Egó az van. De tényleg látszik rajtad, hogy jó vagy. – mosolygott. Ó istenem! Imádom ezt a mosolyt. Legszívesebben most azonnal megcsókolnám. Az sem érdekel, hogy a folyosó kellős közepén vagyunk, ami hemzseg a diákoktól. Egyedül azok a csábító ajkak érdekelnek.

-          Mikor volt a Zsitvatoroki béke? – kérdezte. Azok az ajkak. Milyen puha és meleg és…..

-          Hahó! Figyelsz te rám?

-         Tessék?

-         Jól elbambultál. Beszélhetek neked világba. Azt kérdeztem, hogy mikor volt a zsitvatoroki béke?

-          1606-ban. Lezárta a 15 éves háborút, és rögzítette a status quot. Ugyanebben az évben volt a bécsi béke, ami biztosította a szabad vallás gyakorlatot, Bocskai, és utódai megkapták Ung, Bereg, és Szatmár vár megyéket.

-         Azta. Te még a magyar történelmet is ismered? Pedig csőbe akartalak húzni, de így csak gratulálni tudok.

-          Olvastam róluk, és a csatáikról. Szerintem egy érdekes nép. De te honnan ismered őket?

-          Ez most hosszú. Majd máskor elmesélem.

A többi óra is hamar eltelt, és a menzára mentünk, ahol a többiek már vártak ránk.

Még mielőtt leültünk volna melléjük, elmentünk kaját venni. Nick 4 szelet Hawaii pizzát evett, és hozzá vett még Spirettot, míg én salátát, és zöld teás liptont vettem.

-         Sziasztok. – köszöntünk az asztalhoz lépve

-         Sziasztok. – köszöntek vissza.

-         Amy! Örülök, hogy itt vagy. Srácok, ő itt Amy. Amy ők itt Lisa, Antony, Peter, David, Julia, Erik, Brad, Nicol, Nora, Betty, és Elisabeth.

-         Ááá! Szóval te vagy Nikki szoba társa. Már sokat hallottunk rólad. Amerikából jöttél igaz? – rohant le kérdéseivel egyből Erik.

-         Igen.

-         És pontosan honnan? – vette át a szót Brad

-         Washington állam Észak-nyugati részén, La Push-ban.

-         La Push? Még nem hallottam róla. Pedig én is Washingtonban éltem. – mondta ha jól emlékszem a nevére Nicol.

-         La Push egy kis indián rezervátum a tengerparton.

-         Te indián vagy? – hüledeztek

-         Hát nem egészen. Anya Magyarországról származik. Onnan költözött Forksba, apa pedig La Pushban született, a két két kisváros/hely pedig kb. 7 km-re van egymástól. Amy az egyik nap az ottani barátaival lement a La pushba a strandra, ahol apával találkozott. Ennyi. - meséltem el a lényegesebb dolgokat kihagyva. Végül is azt mégsem mondhatom, hogy az apám bevésődött az anyámba.

-          És hogy-hogy jogra jelentkeztél? – kérdezte Anthony

-         Hát… Anya ügyvéd, és nekem már gyermekkoromban felkeltette az érdeklődésemet a jog.

-          Az klassz. - szólt közbe Nora  

-         Hát nem tudok mást mondani, csak hogy üdv a bandában. – kiáltott fel Nick, mire a többiek pedig hangos egyetértéssel válaszoltak.

Még beszéltem velük egy darabig, majd indultam , hogy beszerezzek egy kocsit. Nick nagyon rendes volt, mert még az autószalonba is elkísért.

Némi gondolkodás után egy ezüst Aston Martint vettem.

-         Kérem, még töltse ki a maradék papírokat, és holnap már el is viheti.

- Köszönöm. Gyorsan kitöltöttem a lapokat, és mentem Nickel a koliba, hisz nemsokára az újdonsült barátaimhoz indulok, amit már alig várok.

Remélem tetszett. Írjatok komit. :D

Amy Aston Martin-ja