2. fejezet

És itt a következő fejezet. Remélem elég gyors voltam. Bízom benne, hogy tetszeni fog. Jó olvasást

Te jó ég. Ilyen nincs. Már hallom is, hogy mi lesz az első mondatuk. Kezdetnek nem rossz Black kisasszony. És hogyan fogom megtalálni az egyetemet? La Push-hoz képest Volterra óriási. – pánikoltam

Fél óra múlva becsöngetnek, és még ruhát sem találtam..

Elkezdtem kotorászni a szekrényemben, és egy halványkék farmert, meg egy sötétkék kivágott póló mellett döntöttem.

Még maradt 20 percem, hogy beérjek. Remélem maradt még a koliban valaki a St Louisból. A szobatársam már vagy 15 perce elment. Nikki egy nagyon csinos, és kedves New Yorki lány.

Hosszú szőke haja van, benne egy-két melír, hibátlan bőr, tökéletes alkat, melyről én csak álmodni merek. És gondolom nincs a családjában egy vérfarkas sem. Nem úgy mint nekem. Apa  Jacob Black az alfa már 20 éve. A bátyám Alex mindössze egy éve változott át. Ő inkább apára hasonlít. Ami viszont különlegessé teszi az a tengerkék szeme. Viszont mint minden fiú, és testvér, ő is egy tökfej. Az átváltozása után ugyanis az arcára varratot egy lilás tetoválást, ami a homlokáig húzodik, és a közepén egy lila hold van, jelképezve, hogy ő az éjszaka „ démona ’’. Mindegy. A jó dolog az átváltozásban, hogy nem öregszenek. A rossz viszont a bevésődés. Részben. Ugyanis ha valakinek a párja megsérül vagy esetleg meghal, de már a hiánya is  hatalmas fájdalommal jár. Ugyanakkor ez a fajta szerelem mindent túlél.

Ezt a szüleim a saját bőrükön tapasztalták.

2 évvel a születésem után anya egyedül sétált a parton, mikor egy nomád vámpír támadta rá. Apuék meghallották a sikítást, viszont nem értek oda időben. Anyát megharapta a nomád. Apa kikelt magából, és darabokra tépte a vérszívót, míg a többiek tüzet gyújtottak. Miután végeztek a vámpírral anyut túl késő lett volna megmenteni. A falka tagjai közül néhányan felvetették, hogy pusztítsák el őt is, és ezzel mentsék meg a lelkét, de apa nem volt rá képes.

Talán az ő szerelme miatt nem változott át teljesen. Bizony ám. Anya csak félig lett vámpír. A vér mellett szüksége van emberi ételre, halhatatlan, és a bőre nem jeges. Sőt a szeme is ugyanolyan mogyoróbarna mint volt. De ami a legjobb, hogy lelke még mindig ugyanolyan szeretetet sugároz, mint amilyet ember korában, és ugyanannyira szeretik egymást apával mint régen..

De visszatérve, még mindig nem tudom, hogy hova kell menni. – ezen gondolkoztam, mikor egy eszméletlenül helyes pasi ment el pár méterrel mellettem. Rövidre nyírt enyhén kócos fekete haja, izmos teste, és innen olyan pasinak tűnt akinek agya is van.

Talán ő tudja, hogy merre van az egyetem.

-         Szia.. Ne haragudj! – kiáltottam utána. Meg tudnád mutatni, hogy merre van a St Louis?

-         Persze. Én is oda megyek. Ha akarod el is vihetlek. Amúgy szia. Nick vagyok. – köszönt mosolyogva.

-         Amanda Black. De hívj csak Amy-nek.

-         Örülök a találkozásnak Amy.

-         Én is.

Egy ideig csendben haladtunk egymás mellett, majd megszólalt.

-         És gólya vagy? – kérdezte

-         Igen

-         Én is

-         Tényleg? És milyen karon vagy?

-         Jogi karon. Miért te melyiken?

-         Én is azon. Jó ismerni legalább egy embert.

-         Hát igen. Amúgy nekem ma nem kell bemennem az első órára. De az azutáni óráinkon ha akarod ülhetünk egymás mellett.

-         Rendben. - mosolyogtam. Lehet, hogy épp mellettem áll a leendő férjem?

-         Egyébként nem a te szobatársad Nikki Daut?

-         De. Miért?

-         Mondanád neki, hogy este jöjjön át a szobámba.? A Dead Silence-et nézzük. Ekkora pofára esést. Nem! Nem mondom meg! Van 2 szuperszexi lábad és egy szád. Használd! És különben is! Engem miért nem veszel észre?! Mi a hiba bennem?!

-         Persze. Átadom. - Feleltem erőltetetten mosolyogva

-         Remek. És ha van kedved… esetleg te is eljöhetnél. – mondta, de valami miatt nem nézett rám. ÚRISTEN! Tényleg meghívott?

-         Köszi. Szívesen megyek. – Feleltem , mikor beértünk az épületbe. Egyszerűen hatalmas volt az egyetem. És szebb, mint amire emlékeztem.

Nick-kel még elmentünk a szekrényeinkhez, amik majdnem egymás mellett voltak, aztán én siettem az órára, ő meg ment a saját dolgára.

A terem előtt még vettem egy mély lélegzetet, és benyitottam.

- Mint azt már Hammurappi törvényeinél is megtalálhattuk…. – No lám! Az elveszett bárányka is megérkezett.

- Elnézést a késésért. Elaludtam.

- Kezdetnek nem rossz Black kisasszony.

- Uff