Sziasztok. Hoztam a friss fejezetet. Nekem annyira nem tetszik, de ti döntsetek a minőségről. A fejezetet minden kedves olvasómnak, és kommentelőmnek küldöm. És mielőtt elfeljeteném, megpróbálom a gondolataimat bővebben kifejteni. És köszönöm a segítséget.
Jó olvasást!
-
Amy siess. Nem kell annyira kiöltöznöd. Nem az angol herceghez készülünk, hanem csak a bátyámmal,és a haverokkal nézünk filmet. Hé! Várjunk csak. Neked tetszik valaki a bandából! Na áruld csak el, hogy ki is az. Előre szólok Anthonyt nem adom..
- Ezt miből gondolod? – kérdeztem rezzenéstelen arccal, de a hangom remegett
- Kérlek… Én is csak nő vagyok, és reggel még nem viselkedtél így, csak azután, miután a bátyám elhozott…. – ekkor eshetett le neki, hogy mi a helyzet
- Én… - dadogtam
- Neked tetszik a testvérem!
- Hát… Igen… - adtam meg magam
- Wááá! Ez annyira jó. Főleg, mivel te is tetszel neki. Mióta az a hülye ribanc Alison megcsalta, nagyon szomorú volt. Viszont megesketett, hogy nem mondok semmit az érzelmeiről, úgyhogy ha lehet ne mond, hogy tőlem tudtad meg.
- Oké. Viszont.. Esetleg segítenél nekem ruhát választani?
- Persze. Vedd fel ezt a sárga ujjatlant, a szürke rövidnadrággal, és a szürke cipőddel. Bökött a ruharakás felé.
- Köszi. Sietve felkapkodtam magamra a kiválasztott ruhákat, és mentem vissza hozzá.
- Mit szólnál egy enyhe sminkhez?
- Miért? Csak filmet nézünk.
- Nem baj. Kérlek egy kevés sminket hadd rakjak rád! – könyörgött
- Rendben. Adtam meg magam.
5 perc alatt készen is lettünk, és indultunk Nickékhez.
Mire odaértünk, már mindenki ott volt. Persze én egyből egy bizonyos embert kerestem, akit meg is találtam az egyik sarokban sörrel a kezében. Köszöntem a többieknek, majd odamentem hozzá.
- Szia Hát te? Hogy-hogy így egyedül?
- Nem vagyok egyedül. Tele van a szoba. – felelte.
- Tudod, hogy értettem.
- Ja. – felelte unottan
- Elárulnád, hogy mi a franc bajod van? – kezdtem felkapni a vizet
- Semmi!
- Ja. Persze. Látom
- A francba is. Hagyjuk már a témát. Csá. – fejezte be
Én meg néztem, ahogy odébb ment, a kezébe vett három doboz sört, és egy doboz cigit, és nagy robajjal távozott.
Nem tudom, hogy meddig álltam ott, csak arra eszméltem fel, hogy Nikki odahív magához.
- Mi történt? – kérdezte aggódva
- Nem tudom. Annyira furán viselkedett. Még soha nem láttam ilyennek, mondjuk csak reggel óta ismerem, szóval ez elég hülyén hangzik Meg az is, hogy ilyen kevés idő után belezúgtam. – mondtam szégyenkezve
- Egyáltalán nincs gond az érzelmeiddel. És különben is. És különben is. Nem mi döntjük el, hogy kibe leszünk szerelmesek.
- Szerelem. – ízlelgettem a szót
- Szerintem majd menj utána, és beszélj vele.
Már keltem volna fel, mikor visszarántott maga mellé.
- Azt mondtam, hogy majd, és nem most. Most kezdődik a film.
- De.. Nem kéne megvárni Nicket?
- Hány üveg sört vitt ki magával?
- Hármat. – válaszoltam értetlenül
- Akkor nem. Majd csatlakozik hozzánk. Ha csatlakozik. – mondta a végére már csak suttogva.
Nick a film végére sem jött vissza, emiatt én sem nagyon tudtam figyelni a Dead Silence – re. A legrosszabb az, hogy nem tudom, hogy mi miatt dühös. Én tettem valamit ellene, vagy valami más bántotta meg?
- Elég rossz passzban lehet, ha még mindig nem jött vissza. – hallottam egy hangot magam mellől.
Nikki arcán fájdalmas grimasz terült szét , mely látni engedte a szívéből jövő mély fájdalmat. Ez az arc elárulta nekem a testvére iránt érzett gyengéd szeretetet.
- Kimegyek hozzá, és beszélek vele rendben? – kérdeztem még mindig a gondterhelt arcát nézve.
- Rendben. Köszönöm. Nálad jobb barátot az ember el sem képzelhet magának. – futott végig az arcán egy könnycsepp. Nem sok híja volt, hogy szarkasztikus hangon meg nem szólaltam, hogy félig én is kutya vagyok. Hűségesek vagyunk, még ha ostobaság is.
- Az ember ahol tud, segít. – feleltem, de tekintetem már az oldalsó üvegajtón nyugodott, melyen beszűrődni látszott a késő nyári holdfény.
Elkezdtem az ajtó felé menni, melynek másik oldalán zavarodott szívem elrablója várt.
Mikor kiléptem a tűzlépcsőre, ami nem egy szokásos vasszerkezetes tűzlépcső volt, hanem emeletenként egy hosszú márványlapos nyitott folyosó, a korlát teteje valamilyen fémrúd volt. Rácsok helyett viszont törésbiztos üveg. Hogy ezt honnan tudom? Erik, és Brad az ebédszünetben mesélték el, hogy egyszer kipróbálták, hogy valóban igaz-e, hogy törésmentes, és hát igen. Nem is ők lennének, ha nem az e-fajta dolgok érdekelnék őket.
De visszatérve. A korlát, és a járólap között, párhuzamosan, végig virágok, és növények színes kavalkádja futott. Eddig valahányszor elhúztam a függönyt, mindig mosolyt csalt az arcomra, ha rájuk nézem, és lelkem megtelt frissességgel. Minden szoba előtt egy pad is volt, viszont Nicket most nem ott találtam meg, hanem messzebb a lépcsőnél, fejét a falnak döntve, melyet megvilágított a ragyogó telihold..
Arca ragyogott a hold fénye alatt, de az összképet elrontotta a mellette szanaszét szóródott sörösdobozok, és csikkek.
Odamentem hozzá, és leültem mellé a lépcsőre. Vártam, hogy megszólaljon, hogy jelezze, hogy észrevett, hogy ideültem, de ő nem mozdult, csak nézett maga elé a semmibe.
- Miért mentél ki? – kérdeztem, de választ nem kaptam a kérdésemre. Ez kezdett kiakasztani. Ez a tele vagyok világfájdalommal, és engem senki nem ért meg stílus, amit este produkált,pedig ha tudná, hogyan érzek iránta.
- Elárulnád, hogy mi a bajod? Egész este furcsán viselkedtél, aztán meg ott hagytál a francba. Miért kell mindig minden kinek lekoptatnia?! – hisztiztem
- Miért? Mit számítok én neked? – kérdezte monoton hangon.
- A francba is. Szeretlek! – ordítottam le a fejét, miközben könnyeimtől már majd megfulladtam.
- Mit mondtál? – hökkent meg
- Hallottad! Nem fogom megismételni. De tudod mit? Tehetsz magadnak egy szívességet és…. – befejezni már nem tudtam, mert ajkait hirtelen az enyéimre tapasztotta.
Annyira meglepődtem, hogy meg sem tudtam elsőre mozdulni.
Nick valószínűleg félreértette mozdulatlanságom okát, mert abbahagyta a csókot. Egy darabig csak néztünk egymás szemébe, majd megszólalt.
- Szeretlek. – mondta ki a szívemnek legkedvesebb szót.
- Én is szeretlek. Mosolyogtam.
Nick vágyakozva felmordult, de még mindig uralkodott magán, és gyengéden simogatta ajkával a számat. Mikor közelebb hajoltam hozzá, nyelvévek körberajzolta az ívét.
Olyan finom ízű. – gondoltam. Éreztem a sör, és a cigaretta keverékét. Látszólag Nick nem akart továbbmenni, ezért nekem kellett átvennem az irányítást. Számba vettem a nyelvét, és megszívtam.
Nick felnyögött, és a csípője nagyot rándult.
Lihegve váltunk el egymás szájától, mikor megéreztük a langyos esti záport. Kézen fogva indultunk az ajtó felé, mely mögött egy szebb jövő reménye áll.
